Terhesgondozás

A terhesgondozás célja, hogy a várandós nő egészségi állapotát és a fejlődő magzatát ellenőrizzük és az egészségromlásukat megelőzzük.

Feladata, hogy az élettani (vagy egészséges), a fokozott kockázattal járó (vagy veszélyeztetett) és a szövődményes (vagy kóros) terhességeket az egész terhesség alatt, rendeletekben és szakmai protokollokban leírt eljárások segítségével, folyamatosan elkülönítse (praenatalis gondozás). Az elkülönített terhességek észlelése és ellátása ugyanis megkülönböztetett módon történik. A terhesgondozás további feladata, hogy tanácsokat adjon a várandósnak, és felkészítse őt a szülésre.

A terhesgondozás akkor hatékony igazán, ha már a fogamzás előtt (praeconceptionalis időszakban) el¬kezdődik. A praeconceptionalis gondozás célja, hogy a krónikus vagy akut, esetleg örökletesnek tűnő betegségben szenvedők, valamint korábbi sikertelen terhesség után a nők a legoptimálisabb egészségi állapotban fogadják a várt terhességet. Tehát az akut betegséget meg kell gyógyítani, a krónikus beteg esetén az állapotát fel kell mérni, majd dönteni kell arról, hogy az eddigi kezelést szükséges-e módosítani a tervezett terhesség miatt, vagy egyáltalán vállalható-e a terhesség a kockázatok nagy mértéke miatt. Továbbá, sikertelen terhességek után csak az ok felderítését és kezelését követően vállalható újabb terhesség.

A terhesgondozás során az alábbi módszereket használjuk:

• Anamnesis felvétele.
• Általános fizikális vizsgálatok.
• Szülész-szakorvosi vizsgálatok.
• Szülészeti ultrahang-szűrővizsgálatok.
• Laboratóriumi szűrővizsgálatok.
• Társszakmabeli vizsgálatok.

A terhesgondozás rendjét az 1992. évi Magzatvédelmi Törvény alapján készült, 33/1992. sz. miniszteri rendelet írja elő. A gondozást a szülész-nőgyógyász irányítja a védőnő és a családorvos közreműködésével.

Egészséges terhesek. A nők többsége zavartalanul viseli ki terhességét, és szövődmény nélkül szül. A terhesség rendszeres időközönként történő ellenőrzése mégis indokolt, mert bármikor felléphet anyai vagy magzati szövődmény, bár ennek kockázata kicsi. A szövődmény időben történő felismerésével az anyai, ill. a magzati egészségromlás megelőzhető. Az ilyen terhességet alacsony kockázatú terhességnek is nevezik.

Veszélyeztetett terhesek. Panaszmentes és tünet¬mentes várandósok, akikben a terhesség vagy szülés alatt nagy valószínűséggel alakul ki szövődmény. Magas kockázatú terhességeknek is nevezik ezeket. A várandósok 20-40%-ában fordul elő veszélyeztetett terhesség. Ilyenkor indokolta fokozott gondozás (gyakoribb szakorvosi és védőnői ellenőrzés, gyakoribb és kiterjesztett laboratóriumi és műszeres vizsgálatok, szakkonzíliumok, intézeti megfigyelés).

Pathologiás terhesek (kóros terhességi állapotok). A terhességet szövődmény kíséri (pl. fenyegető kora¬szülés, magzati retardatio, hypertonia, diabetes stb.). Ilyenkora várandós nőnek és magzatának állapotát folyamatosan (többnyire kórházban) kell ellenőrizni (pl, a vérnyomást, a vércukorszintet, a magzati szívfrekvenciát, a méh kontraktilitását, a magzati véráramlást), és a súlyos egészségromlás elkerülése végett, megfelelő kezelést kell végezni (pl. vérnyomáscsökkentők, inzulin, tocolyticum adása vagy a terhesség befejezése).

Anamnesis. A kórtörténet megismerésének célja az, hogy kiszűrjük a veszélyeztető tényezőket, amelyek a későbbi gondozás irányát megszabják. Az adatokat a szakorvosi leletben, ill. a terheskönyvben rögzíteni kell.

Tisztázni kell az előző terhességek lefolyását:

• Előző zavartalan terhességek és szülések idejét, módját, gestatiós korát és az újszülött születési súlyát.
• Előző kóros terhesség és szülés okát és lefolyását (pl. praeeclampsia, szülésindítás).
• Előzetes spontán és művi vetélések gestatiós korát és feltételezett okát (p1.16. hét, infectio).
• Előzetes magzat-, ill. újszülöttkori elhalás okát (pl. hypertonia).
• Előzetes koraszülés, ill. retardált magzat születésének okát (pl. infekció, dohányzás).
• Született-e korábban nagy súlyú magzat (pl. diabetesre utal)?
• Született-e korábban fejlődési rendellenességgel bíró gyermeke, és ennek oka feltárható volt-e (pl. környezeti ártalom)?
• Volt-e Rhisoimmunisatio a korábbi terhességében?
• Volt-e műtétje a korábbi terhességek alatt (pl. cerclage) vagy műtétes szülése (pl.vacuum-extractio)?

Meg kell ismerni a nemi szervek működését:

• Az utolsó menses ideje, a ciklus hossza és a menses időtartama.
• Volt-e meddősége és hogyan kezelték ezt (pl. gyógyszerrel)?
• Volt- nőgyógyászati műtéte (pl. myomectomia)?
• Volt-e genitalis infekció vagy gyulladás (pl. herpes)?
• Tud-e nemi szervi fejlődési rendellenességről (pl. uterus duplex)?
• Milyen a szexuális szokása (pl. promiscuitas)?

Fel kell tárni a családi kórtörténetet és a környezeti tényezőket:

• Öröklődő betegségek esetén indokolt a genetikai tanácsadás.
• Cardiovascularis betegség, thromboembolia és diabetes esetén a terhesség veszélyeztetett (pl. praeeclampsia szempontjából).
• Teratogen hatású tényezők (pl, gyógyszerek, vegyszerek).
• Hátrányos szociális helyzet, rendezetlen családi viszonyok, rossz munkakörülmények (pl. koraszülésre hajlamosít).

Rögzíteni kell az általános anamnesist:

• Életkor (18 év alatt és 35 év felett a terhesség veszélyeztetett).
• Korábbi betegségek és extragenitalis műtétek (pl. diabetes, szívműtét): ilyenkor eldöntendő, vajon kiviselhető-e a terhesség, vajon befolyásolja-e az lapbetegséget a terhesség, és milyen szintű intézetben történjen a terhesség gondozása és a szülés (pl. neonatalis intenzív centrummal rendelkező intézetben).

Meg kell határozni a terhesség korát, amelyet az utol¬só menstruáció kezdetétől számított, betöltött terhességi hetekben és napokban adunk meg (pl. 20 hét 5 nap). A terhesség hossza az utolsó menstruáció kezdetétől számított 280 nap. A szülés várható időpontja meghatározható:

• Naegele-féle számítással (az utolsó szabályos menses első napjához hozzáadunk 7 napot és 9 hónapot).
• Ultrahangvizsgálattal (a 12-14. héten mért CRL-, ill. BPA-értékekből határozható meg legpontosabban a terhesség kora).

A várandós első jelentkezésekor végzendő vizsgálatok

• Anamnesis felvétele.
• Bimanualis vizsgálat (terhesség megállapítása céljából).
• Kolposzkópos és tumorcytológiai vizsgálat (ha 1 éven belül nem történt).
• Hüvelyváladék tisztasági fokának vizsgálata.
• Emlővizsgálat.
• Ultrahangvizsgálatra irányítás (intrauterin terhesség bizonyítása céljából).
• Belgyógyászati, ill. családorvosi vizsgálatra irányítás (fizikális vizsgálat, EKG).
• Fogászati vizsgálatra irányítás (caries és paradonta lis szűrés).

A fenti eljárások segítségével már ilyenkor is elkülöníthető a veszélyeztetett terhesek egyik csoportja (pl. a namnesis alapján). Ezek aránya azonban a terhesség előre haladásával növekedni fog, amikor a terhesség alatt kialakul pl. hüvelyi vérzés, idő előtti méhkontrakciók, infekció, kó-ros mennyiségű magzatvíz, fekvési rendellenesség stb.

Terhesség alatt végzendő ellenőrző vizsgálatok menetrendje

• A 26-28. hétig havonta 1 alkalommal.
• A 33-34. hétig 3 hetente 1 alkalommal.
• A 35. héttől hetente] alkalommal.
• A számított terminus után másodnaponként.
• A 41. héttől naponta, vagy kórházi felvétel tanácsos.

Terhesség alatt végzendő ellenőrző vizsgálatok módszerei

• A vérnyomás és a pulzus mérése
• Testsúlymérés
• Magzati szívfrekvencia ellenőrzése (20. héttől)
• Vizeletvizsgálat (fehérje, cukor, genny, nitrit)
• Terhesség fejlődésének követése (symphysis fundus távolság rendszeres mérése a 20. héttől)
• A méh contractilitásának ellenőrzése
• A méhszáj záróképességének ellenőrzése (nem minden alkalommal)

A cikket írta: Pajor Attila

A könyvet a linkre kattintva vásárolhatja meg!